Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 3 találat lapozás: 1-3
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Gidófalvi Jantsó Pál

2001. március 26.

Gidófalva községközpont közel 800 lakója a református gyülekezet tagja. Sepsikőröspatakhoz tartozik a helybeli római katolikus filia, ezen kívül elenyésző a más vallásúak száma. Elekes Tibor lelkipásztor, aki a rendszerváltás pillanatában foglalta el a parókiát, számbavette az eltelt 11 évet. 1990-ben újraalakították a Ifjúsági Keresztyén Egyesületet /IKE/, a nőszövetséget, és egy holland segélyszervezet támogatásával korszerűsítették a lelkészi lakást. Tatarozták a műemlék templomot, új bádogfedőt kapott a harangtorony. Tatarozták és bővítették a kántori lakást, melyben helyet kapott a gyülekezeti terem. Számítógéppel látták el az egyházat és az IKÉ-t. Emlékkopját állítottak Czetz Jánosnak, a magyar szabadságharc tábornokának, Nagy Ferenc lelkésznek, a szabadságharc résztvevőjének, az erőszakos kollektivizálás két helyi áldozatának, továbbá a magyar honfoglalásnak és a millenniumnak. Megfogalmazódott egy Czetz-emlékszoba és -alapítvány létesítésének szükségessége, de emlékeztetni szeretnének arra is, hogy ebben a faluban született az erdélyi színjátszás egyik úttörő személyisége, Gidófalvi Jantsó Pál. /(Kisgyörgy): Élő egyház Gidófalván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 26./

2002. november 29.

Elekes Tibor lelkész a rendszerváltáskor érkezett Gidófalvára. Holland kapcsolatai révén azóta közművesítette az orvosi rendelőt, létrehozta az iskola játékparkját. Ő kezdeményezte a templom várkertjében fölállított emlékkopjafák elkészítését a Czetz János honvédtábornok, a kollektivizálás áldozatai, a honfoglalás és a millecentenárium tiszteletére. Sok munka vár még a tiszteletesre, így például a Teleház, a Czetz János-emlékszoba, valamint az 1848-49-es szabadság helyi hősei emlékművének megvalósítása. Emellett Gidófalvi Jantsó Pál színművész, az erdélyi színjátszás úttörője is a falu szülöttje; legalább egy emléktáblával tisztelegni kellene munkássága előtt. Gidófalva lakóinak zöme az RMDSZ tagja, mintegy százan fizetnek tagsági díjat. Azonban legalább öt éve nem volt RMDSZ-közgyűlés a faluban. A dunántúli Nagyvázsony Gidófalva testvérfaluja. Minden év nyarán Nagyvázsony önkormányzata meghívja Gidófalva tanulóit, tanárait, önkormányzati tisztviselőit. /Szabó Ferenc: Mi újság Gidófalván? = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), nov. 29./

2011. november 19.

Szoborszimbólumaink
Művelődéstörténeti eseményekben gazdag hétvége részesei vagyunk: kortársunk, a szellemtörténész-filozófus Fábián Ernő (1934–2001, Kovászna) szülővárosában kapott szobrot, Csutak Vilmos jeles iskola- és múzeumigazgató emlékét (Zágon, 1878 – Sepsiszentgyörgy, 1936) a Székely Mikó Kollégiumban őrzi mostantól szobor. Időben az említetteknél visszább lépve, Gidófalvi Jantsó Pál komikus színész (1761–1845) előtt holnap tisztelegnek szülőfalujában bronzplakettel és emlékműsorral.
Hozzánk térben és időben, de a nemzeti önismeret időszerű problematikájában is Fábián Ernő áll a legközelebb, hisz sokunkat személyes ismeretség és barátság is fűzött hozzá. Kortársunk volt. De az időlétrán visszalépve, az előbb élő személyiségek nélkül sem lehetnénk azok és olyanok, mint amilyenek vagyunk.
De mit is jelentenek számunkra ezek az emlékjelállítások?
Én bevallottan elfogult vagyok, mert ebben a térségben egynémely emlékműhöz, szoborhoz, emléktáblához és azokhoz a magyar kulturális intézményekhez, amelyek ezek mögött leledzettek, volt némi közöm. Fábián Ernő rendszerváltás előtti titkos naplójában, melyből részleteket a Háromszék is közölt, és ezután is közread, megfogalmazta a legsúlyosabb társadalomkritikáját, saját nemzeti közösségét sem kímélve. Közéleti emberként nagy erudícióval a süllyedésből akarta övéit kiemelni. Egyik naplójegyzetében írja: "Csak tudnám, hogy miért lett ilyen hitvány és gerinctelen a székelység? De ez elmondható az erdélyi magyarságról is. Mindenkiről, aki kibírja és mosolyog, ha kényszeredetten is, lenyakaztatásához. Mert ez történik. Gyáva és megalkuvó lett az egykor oly fényesen vitézkedő székelység. Elvesztette jellemét. Tűri az igát, naponta megvásárolja a kötelet a saját nyakára, beolvad, jóváhagy, elismer, mindent elkövet, csak egyet nem tud, önmagához ragaszkodni..." A szoborállítások reneszánszát éljük. És ez így van jól. Emlékjeleink azoknak a földrajzi és szellemi térségeknek a strázsafái, kövei és öntvényei, amelyeken őshonosak vagyunk, s amelyekért felmenőink vére folyt. Itt és most kell körbeszobrozni ezeket a szellemi és földrajzi-adminisztratív térségeket, hogy a mezsgyéket, gyepüket mindenki érzékelhesse. Másképp jönnek mások, és teletűzdelik a mi életterünket a saját szimbólumaikkal. Az utca- és iskola- vagy intézményneveket, mindent. És ideplántálják szobraikat, emlékműveiket.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-3




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998